Elágazások

(Siposs András)

Pörgünk, nem fékezünk,
egymás mellett létezünk.
Társra vár a szívünk,
de kinyújtjuk-e két kezünk?
Élünk, vétkezünk,
minden nap levetkezünk,
gyakran szeretkezünk,
de vajon hányszor szeretünk?

Útjaink de kuszáltak,
összefutnak és elválnak.
Aki rajtuk jár, rég nem tudja már,
előre megy, vagy csak körbe jár.

Várunk, unatkozunk,
de áldozatot nem hozunk.
Vagy hajtunk, és dolgozunk,
ha megállunk, csak csodálkozunk.
Te honnan jössz? Te merre mész?
Néha megáll a józan ész.
Ha gyermeked rád kérdőn néz:
te tudod-e, hogy miért élsz?

Útjaink de kuszáltak,
összefutnak és elválnak.
Aki rajtuk jár, rég nem tudja már,
előre megy, vagy csak körbe jár.


(1989. július 19., 2005. november 1.)

(Egy ősrégi CHB-szám – az „Enola Gay” – váza kapott ’89-ben új szöveget, szólamokat, szólókat és kidolgozást. Az új lemez munkálatai közben született két új strófányi szöveg, míg a meglévő refrénné avanzsált.)

(II. CD 10. dal, VII. CD 7. dal)