Falevélen száll a dal

(Boltos Tünde)

A nap piros, a felhők mögött ott halványlik az útja,
a szél a fák levelével kedvenc dalodat zúgja.
Ne nézz, ne nézz, hunyd le szemed, akkor mindent jobban látsz,
ne várd, hogy meggyúljon a tűz, ha nincs sehol még parázs!

Vágyódsz messzi tájra, hová el nem jutsz soha,
csak azt érzed, hogy nagyon akarod.
Hát dúdoljad el te is egyszer
a szélnek a kedvenc dalod!

Szállunk együtt falevélen, szelek szárnyán a dallal,
zápor meg nem árt minekünk, fagy és vihar sem zavar!
Kényelmesen és ingyen mindig széllel utazunk,
az mindenhol fúj, ezért arra megyünk, merre akarunk!

A nap piros, a felhők mögött ott halványlik az útja,
a szél a fák levelével kedvenc dalodat zúgja.
Ne nézz, ne nézz, hunyd le szemed, akkor mindent jobban látsz,
ne várd, hogy meggyúljon a tűz, ha nincs sehol még parázs!

Én úgy várok reá, kell, hogy észrevegyem,
már úgy várom, hogy végre itt legyen!
Nem tudom még, hogy mi lesz az,
de majd biztos megismerem!

Csak dúdolj egy dalt mindig, a szélnek ez a benzin,
de szív nélkül meg se próbáld, mert úgy sosem fog menni!
Ne nézz, ne nézz, hunyd le szemed, akkor mindent jobban látsz,
ne várd, hogy meggyúljon a tűz, ha nincs sehol még parázs!

Szállunk együtt falevélen, szelek szárnyán a dallal,
zápor meg nem árt minekünk, fagy és vihar sem zavar!
Kényelmesen és ingyen mindig széllel utazunk,
az mindenhol fúj, ezért arra megyünk, merre akarunk!


(1988 nyár)

(A verset ’88 november-decemberében zenésítette meg S.A.)

(II. CD 2. dal, VII. CD 2. dal)